 2001 |
|
|
|
|
Kedves Naplóm!
Egy pöttyett mélyponton vagyok, de egy kedves barátom azt mondta, hogy ez a legszuperebb, mert ha már a gödör alján vagy nemtudod tovább ásni magad.Innen már csak felfelé lehet menni.
Hát elindultam felfelé....
A kilóim viszont mennek lefelé és ez szuper.
Ma és tegnap is nagyon oda figyeltem, hogy mit eszek és mennyit.Már előre elkészítettem a következő napi kajcsimat, hogy még véletlenül sem bukjam el.
Össze számoltam, hogy amíg beérek a munkahelyemre 14 kísértés leselkedik rám az útvonalamon, pedig csak egy félórás útszakasz.Ezek zöme péksütis, és egyéb illatozó formájú boltocskában, gyorskajásban ölt testet.
És amikor végre beérek és kicsukom a külvilágot mi történik? A munka helyen épp ebédel mindenki...Hmmm...van kísértés,de még tartom magam.
Ma futottam is egy keveset, hihetetlen érzés volt. Nem sokat ám, de jó volt érezni, hogy haladok és nem fulladtam ki annyira, mint vártam.Remélem holnap is lesz erőm hozzá és a lustaság nem győzedelmeskedik.
Azt tervezem, hogy jövő héten meglepem magam pár új ruhával,mert most már tényleg nagyon lóg rajtam minden (tehénen a gatya).
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a méretben mennyit faragtam le, mert szerintem a ruha az igazi mérce, nem pedig a kilók.
56-os méret volt eddig a legnagyobb, majd jött az 54-es, ezt követte az 52-es, ezt hordom most.Szuper érzés lenne, ha már 4-essel kezdődne...
Majd beszámolok ám róla és most már eljött az ideje, hogy képeket is beújítsak a weblapra.
Azt gondoltam, hogy kemény csaj vagyok és biztosan nem azért híztam el, mert lelki okai vannak a dolognak, de rá kellett döbbennem, hogy de igen.
Sajnos van pár halottam, akiket nagyon nehezen tudok elengedni és úgy látszik a szeretetük hiányát én zsírpárnákká növesztettem.Ez így halottak napja környékén különösen kemény, hiszen mindenhol eszembe juttatják a mécsesekkel, virágokkal.
De ez a napló nem fog a szomorúságról szólni megígérem, de ebben a pár napban remélem elnézitek nekem, hogy nem vagyok túl vicces, de azt gondolom, hogy az őszinteség a legfontosabb.És én bevállaltam, hogy nem fogom kifényezni egyik napomat sem.Mindig azt írom le, amit gondolok és ahogy gondolom, mert különben semmi értelme az egésznek.
Tegnapi napló bejegyzésben például ezt láthattátok.
Leültem a gép elé és nem jött semmi.Dühös voltam a világra az életemre és mindenre.Ezért leblokkolt az agyam.
Elkezdhettem volna nyomni valami süket szöveget, hogy milyen szupi minden, happy az élet, olvadnak a kilók, nem szenvedek, nincs szeretet hiányom, szuper munkám van, dől a pénz hozzám...stb. , de az nem ÉN lettem volna és lehet, hogy reggel a tökürbe nem szívesen néztem volna bele.
Hát ez is Pál Éva.
Kitartás mindenkinek!!!!
Jó éjt naplóm!
| < Előző | Következő > |
|---|
