 2001 |
|
|
|
|
Kedves Naplóm!
Legyőztem önmagam és ez valami fantasztikus önbizalmat adott. Az történt, hogy még mindig futok, már ez is egy kész csoda, hogy nem adtam még fel , hanem minden reggel fel is kelek és elindulok. (Van még rajtam kívül olyan őrült, aki télen kezd el futni?) Na de ma reggel a 9. futós napomon, végre sikerült végig futnom a 3 háztömböt, (eddig 2x, 3x kellett megállnom, mert nem bírtam), hihetetlen érzés volt.
Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy megállok, de túllendültem azon a holtponton és olyan sebességbe kapcsoltam, hogy hihetetlen. Amikor sikerült, akkor azt hittem ott rögtön össze esek, remegett a lábam (mint egy kiscsikó,aki próbál lábra állni) és alig kaptam levegőt, de nagyobb volt az az érzés, hogy megcsináltam, áttörtem egy korlátot önmagamban. Azt gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk, akik a múltban élünk. Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok gátlásomat, kishitűségemet , a múltamnak köszönhettem. De tudok küzdeni ellene és tudok változtatni, hogy a jelenem megváltozzon.Szerintem nagyon sok súlyproblémával küzdő embenek előszőr a múlt batyuját kellene leraknia és máris kevesebb súllyal kellene megküzdenie a jelenben. Pedig a múlt csak egy lenyomatként létezik a lelkünkben egy illúzió, amely bilincsként fog le minket. Amikor egy barátunknak felidézzük a múltunkat, átéljük, megértjük és rájövünk, hogy basszus ezzel büntettem magam? Engedtem, hogy befolyásolja a jelenbeni viselkedésemet, gondolkodásomat, törekvésemet, önértékelésemet, pedig a múlt mint idő már nem is létezik.Sokszor éreztem azt,ha valami jó dolog történt velem, vagy egy kicsit elkezdtem valakinek érezni magam és azt gondoltam, hogy igen most sikerülni fog és végig fogom csinálni, szóval akkor társult mellé azonnal a szorongás és a frusztráció érzés is. És elbizonytalanodtam, hogy ÁÁÁ ez nekem mégsem fog sikerülni, ez hülye ötlet, hiszen eddig sem sikerült és egy senki vagyok.
Szóval erre tegnap jöttem rá, hogy tényleg így van, ha senkinek, gyenge akaratúnak hiszed magad és elkezdesz ennek megfelelően viselkedni, akkor tényleg az leszel. És ez ha már ilyen egyszerű, akkor rájöttem, hogy miért ne hidjek inkább magamban, a kitartásomban, az erőmben,hiszen nem hinni magunkban legalább akkora erőfeszítést igényel, mint hinni. És sikerült is ma reggelre, átléptem valamit, megtapasztaltam magamban egy erőt, amit már régen elfelejtettem , hogy létezik.
Az eddigi életem főleg azzal telt, hogy állandóan azon dolgoztam, hogy negatívba írjam át a véletlen becsúszó sikereket, hogy kifogásokat keressek arra, miért olyan az életem amilyen, miért vagyok jó így kövéren is. Ez hosszú távon elég fárasztó, ezért most nagy levegőt vettem és elkezdtem hinni magamban, elkezdtem megtervezni az életem, de úgy igazán, bízva önmagamban. De mielőtt ezt én megtettem volna szerencsére a környezetemben van pár fantasztikus ember, akik már régen hittek bennem és Ők már régen azt az embert látják bennem, aki én még csak lenni szeretnék és ezt ezúton is köszönöm.
Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja a múltban felejtett lelki batyuját és sikerüljön jó messzire hajítania, mert piszok jó érzés!!!!
És ne felejtsétek el, hogy az ember az, aminek hiszi magát, persze kell mellé a szívós munka, kitartás, frusztráció tűrés.
Én már elhiszem magamról, hogy év végére 80 kiló leszek és látom, hogy a céljaimat hogyan érhetem el.
Nem könnyű ez sem, ha nem hiszel teljesen magadban, legalább tégy úgy mintha hinnél magadban és hamarosan igazán hinni is fogsz!
;)))))))))))))))))
A hullahopp még nem megy, de minden nap kitartóan gyakorlom.
| < Előző | Következő > |
|---|
